Hujber Zsuzsanna (Suz'n)

is creating blog

0

patrons

$0

per month

About Hujber Zsuzsanna (Suz'n)

Kedves Olvasóm!

Hujber Zsuzsanna vagyok, netes berkekben Suz'n. Lehet, hogy ezer éve ismerjük egymást, lehet, hogy most olvasol rólam először.

2007 óta foglalkozom blogolással. Imádok írni és megveszek a betűkért akkor is, ha olvasásról van szó, grafomániám és másom is gyógyíthatlan, de erről később.

2014. március 14-én elegem lett a blogos csoportok hiányából és úgy döntöttem, megalapítom a mára csak MBBK néven futó Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségét Facebookon, hogy azok az emberek, akiket ugyanúgy vonz az írás, mint engem, egy helyen lehessünk. Nevessünk és sírjunk együtt, megosszuk egymással legújabb alkotásainkat, beszélgessünk a legújabb trendekről, amik felé az online lét halad, vagy szimplán legyen hol sikítani, ha trollok szabadultak a portánkra, vagy még mindig nem értjük a HTML dolgokat.

Mindig volt főállásom, 8 órás, néha 10 és 12, volt, hogy Veszprémből ingáztam naponta Fehérvárra, hétfőtől péntekig, szombaton meg ugyanúgy felültem a 4:30-as buszra, mint hétköznapokon, csak nem szálltam le Fehérváron, hanem elbumliztam Budapestig és beültem az iskolapadba. Mert tanulni is szeretek, és mindig többet és többet szeretnék tudni. Egy kölyökkutya kíváncsisága hozzám képest nulla.

Erre sokan azt szokták mondani, hogy hű, meg ha, hogy ez durva. Tudok mondani durvábbat. 2007 óta diagnosztizált Crohn-beteg vagyok, az utóbbi években pedig gyűjtöttem még két autoimmun nyavalyát, és lett egy gluténérzékenységem, meg egy pajzsmirigy alulműködésem is. Klassz, igaz?

Bár néha ez a megoldhatatlan triumvirátus szépen szólva földbe döngöl - 30 éves korom ellenére 10 év alatt 3-szor majdnem piros lappal zárultak a küzdelmeink -, én igyekszem menni tovább.
Dolgozni, ellátni az itthoni teendőimet, eljárni a különböző tréningekre, továbbképzésekre, leülni beszélgetni azokkal, akik ugyanebben élnek, mint én, de néha, megmondom őszintén, rettenetesen nehéz.

A blogos idők mindig a szabadidőmből mennek el, meg a háztartás rovására, meg a párom sajnálatára, mikor szombat délután lévén megkérem, hogy ne filmezzünk, hanem adjon nekem fél órát, amíg összedobok egy bejegyzést. Aztán a fél óra 40 perc lesz, meg két és fél óra, és azon kapom magam, hogy a hétvége megint oda, és mi alig beszélgettünk, mert ültem a gépnél. Hol a betegség kapcsán, hol a blogolásról, hol könyvekről, de mindig tudok miről írogatni.

De mit tudsz csinálni, ha szereted? Ha szeretsz írni, ha még lefekvéskor is jegyzetelsz, ha mosogatás közben is posztokat gyártasz, mert egyszerűen ez az életed... Semmit nem tehetsz. Mert imádod. De közben a megvalósításból - hiába a sok ötlet - nem lesz semmi, mert már túl fáradt vagyok megnyikkanni is - ritka, de előfordul nálam is. Sokszor és sokan megkérdik, hogy mit kapok ezért, ki fizet és mennyit, és a csoport és a blog, biztos milyen jó üzlet.... Hmm. Én ezt csak csinálom, mert tudod, szeretem.

Aztán arra jutok, hogy hiába segítek sok embernek, nem jutok el akkora közönséghez, mint a tudjukkik (in-nel kezdődik, fluencer a vége), akik páran szintén megdolgoztak érte, de annyi jutalomban van részük, hogy néha azt érzem, én meg még 100 kisebb blogger leosztva is boldog lenne a jussukkal.

Mit szeretnék én? Csinálni azt, amit eddig, segíteni a betegtársaknak, a családtagoknak, mikor az első tükrözés meg műtét előtt nem tudják, merre fussanak ijedtükben. Akkor tudok mutatni egy pár posztot, és elmesélem mi volt velem, meg hogy mi segít utána... Írnék én többet, máshová is, rendezvényt is csinálnék, de mégis mikor és miből?
Szeretnék tapasztalatokat átadni és összehozni az embereket, és ösztönözni, adni nekik abból, amit én már átéltem. Nem csak a betegség, de a blogolás kapcsán is...

Viszont mindez idő és energia, és sajnos anyagi oldala is van.

Ha úgy gondolod, hogy a blogomat olvasva vagy a csoportomban mozogva kaptál tőlem, akár direkt ötletet, akár csak kevésbé feszengtél az aktuális problémád miatt, kérlek, használd a Patreon rendszerét és segíts nekem.
Igyekszem több tartalommal meghálálni és véghezvinni mindazt, amit az elmúlt évek összedolgoztak bennem, de ezidáig nem volt lehetőségem rá, hogy testet öltsön.

Köszönettel,

Suz'n